LÁTNI KELL / RAJROBOTIKA / MIT
A VÍZ MOST ÉPÍTŐTÁBLA.
Nyolc apró robotcsónak összeáll, szétválik, majd más formában újra összekapcsolódik.
Nyolc négyzet alakú csónak indul el egy medencében. Nem egymást követik: mindegyik saját helyzetét és feladatát figyeli, miközben együtt egy új úszó szerkezetet alkotnak. Az MIT FloatForm rendszerében a robotok mágnesesen kapcsolódnak, majd parancsra új alakzatot vesznek fel.
Az ötletet a tutajként összekapaszkodó hangyák is inspirálták, a bemutató azonban ma még laboratóriumi medencéhez kötött.
Nyitókép: APPTRONIK szerkesztőségi AI-illusztráció. Nem az eredeti kutatás vagy teszt dokumentumfotója.
01 / NÉZD MEG AZ ÖSSZEÁLLÁST
02 / HOGYAN KAPCSOLÓDNAK ÖSSZE?
A csónakok oldalhossza 21 centiméter. Mindegyik önálló hajtóműveket, érzékelőket és egy rejtett, origamiszerű mechanikával működő mágneses reteszt kapott. Egy szervomotor elmozdítja a mágneseket, hogy a szomszédok össze tudjanak kapcsolódni vagy különválni.
A rendszerben kevés központi utasítás mellett a robotok párhuzamosan szervezik saját mozgásukat. Egy-egy teljes összeszerelési és átalakulási kísérlet négy–nyolc percig tartott.
FLOATFORM / A KÍSÉRLET SZÁMOKBAN
8
valódi robotcsónak
Ennyivel mutatták be a fizikai rendszer működését.
21 cm
moduloldal
Egy csónak négyzetes alapterületének oldala.
70%
önálló sikerarány
Nyolc robottal végzett tíz teszt alapján.
03 / MEDENCÉBŐL KIKÖTŐ?
A Nature Communications tanulmánya szerint 64 modulig szimulációban vizsgálták a bővíthetőséget, de ez nem 64 működő fizikai hajót jelent. A kutatók hosszabb távon lebegő infrastruktúrát, környezeti mérést vagy mentési műveleteket képzelnek el.
A valós hullámzás, áramlatok és kültéri helymeghatározás egyelőre fejlesztési kihívás. Az eredeti fotók és videók a hivatkozott MIT-oldalon érhetők el; azok jogai a készítőknél maradnak.